Amikor úgy érzed, magányos vagy, talán csak egy kis csendre van szükséged.
Amikor körülötted minden virág virágzik,
de te csak a saját fájdalmat látod – akkor se add fel.
Egy dolgot azonban tudnod kell: Mindig van tovább. Mindig lehet másképp.
Sokszor az élet inkább szól az elmulasztott lehetőségekről ,
mint a megélt pillanatokról.
De ez nem a jó út. A fájdalmat nem elkerüli kell.
Meg kell tanulni együtt élni vele és hagyni, hogy közben formáljon, megedzen, megerősítsen.A fájdalom lehet a földi pokol –de amíg élsz , tehetsz azért, hogy ez a pokol egyszer mennyországgá váljon. Sose add fel.
Én sem tettem.
Ami mindig: hogy élek – és amíg élek, várom.
Egyetlen dolog van, amin nem változtathatunk:
a születésen és a halálon.
De az élet köztes tere , az a miénk.