A legszebb virág, viharban érik

A fájdalom és a szeretet gyakran kéz a kézben jár.  
Csak azt tudjuk igazán gyűlni vagy siratni,akit egyszer engedtünk magunkhoz.

A veszteség megtanít túlélni –   
és nagyon jó tanító arra is, hogyan értékeld újra azt,   amid van. 

Néha sötét felhők vonulnak át az életed, de a nap mindig kisüt egyszer. A valódi fény nemcsak az égen, hanem a szívedben is újra felragyog.    
Előbb-utóbb elérkezik a megnyugvás – az önfeledt boldogság pillanata. 

Az élet olykor teher. De minden pillanata és küzdelme megéri. Ha most nem is  Atlasz is a világ súlyát hordozta a görög mítoszok szerint. - És ha olykor azt érzed, hogy az egész világ terhét cipeled, állj meg egy pillanatra és tedd fel magadban a kérdést:   
Minek a harc? Minek a szenvedés? 

Talán csak meg kellene állni egy pillanatra – és újraértékelni a létet. 

A legnehezebb dolog hinni és mégis cselekedni.  
Mégis ezek a gondolatok hozzák el a békét.

Az emberi élet esendő: elbukunk, de újra felállunk.
Aki sosem bukott el, az még nem próbált igazán harcolni –
főleg a saját démonjaival. 

Aki feladja, az odaadja önmagát a gyengeségnek.
De TE ha százszor is elbuksz,  százegyszer is felállsz – mert győztesnek születtél.